Bevezetés

Azon túl, hogy rendkívül élménygazdag és néha embert próbáló, olyan emberek sportja is lehet, akik nem rendelkeznek fegyvertartási engedéllyel, vagy vadászati lehetõségeik eléggé korlátozottak. Továbbá van még egy fontos érv, ami szintén a kotorékozás mellett szól. Nem minden ember használ szívesen puskát, sokan vannak akik természetesebb lehetõségre vágynak. Kotorékozás során az ember majdnem hogy a megfigyelõ szerepét tölti be, ugyanis a kutya és a róka, - mint õsi ellenségek - harcolnak egymással. Sokkal közelebb kerülhetünk a természethez, mivel nem egy dögtérhez közeli lesen várjuk a vadat, hanem rejtett sûrûkben kutatunk utána, állunk néha órákat a lakhelye mellett. A módszertõl függõen akár puskára sincs szükségünk, mivel leghatékonyabb fegyverünk a kutya. Azonban rá is vigyázni kell, hiszen a borzot egyik állat sem képes legyõzni a föld alatt! Egy kitartó kutya viszont nem adja fel olyan könnyen a meccset, gyakran 5 óráig, vagy tovább, szinte végkimerülésig harcol reménytelenül. Az ilyen borz-kutya találkozásokkal szemben kétféleképp védekezhetünk. Az egyik megoldás ha tökéletesen megtanuljuk megkülönböztetni a róka és a borz kotorékját, a másik, hogy nem nevelünk a kutyánkból "minden elpusztító vadállatot" hanem "gondolkodó" harcossá neveljük. Az alábiakban az elsõ megoldást igyekszem segíteni, néhány általános kitérõvel.

Vadászható fajok

Mint említettem a vadászat ezen formája nehezebb, sokkal kiegyenlítetebb mint más. Így a fajok életmódját, lakóhelyét is jobban kell ismernünk, ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Kotorékjaik tökéletes ismeretével nagy eséllyel kizárhatjuk, hogy a védett és veszélyes borzzal, vagy vadmacskával találkozzunk.

Róka (Vulpes Vulpes)

Jegyei
Testhossza 60-90 cm, farkhossza 35-40 cm. magassága 40 cm, tömege átlagosan 7 kg. Alkatáról félreismerhetetlen, a vörös rókát egyetlen más európai fajjal sem lehet összetéveszteni. Csoportjának egyetlen európai képviselõje. A rókák viszonylag rövid lábú kutya félék, melyek testfelépítésükben átmenetet képeznek a macskák felé. Az európai vörös rókákra túlnyomórészt a "rókavörös" bunda a jellemzõ. Mellsõ és hátsó lábán az ujjakat fekete szõrzet borítja. A széles fejbõl viszonylag hegyes orr nyúlik ki, ami a háromszögletû fülekkel együtt jellegzetes külsõt kölcsönöz ennek az állatnak. Hosszú, bozontos farkának vége sötét vagy világos lehet. Néha elõfordulnak sötétebb bundájú egyedek is, ezeket "szenes" rókáknak hívjuk.

Élõhelye
Hatalmas elterjedési területén belül. amely szinte egész Európát, Észak- és Közép-Ázsia jelentõs részét, valamint Észak-Amerikát felöleli, a vörös róka szinte minden elképzelhetõ élõhelyet meghódított. A sûrû erdõkben ugyanúgy megtalálja életfeltételeit. mint a nagyvárosi, kiterjedt parkokban és veteményesekben, a hegyvidékeken vagy a tengerparti homokdûnéken. Talán ez a faj mondható a leginkább alkalmazkodó-képesnek az összes kutyaféle közül, hiszen - bár az ember tûzzel-vassal irtja - állománya sehol sem tûnik veszélyeztetettnek. A nagy veszteségeket rendkívüli szaporasága folytán hamar kiegyenlíti, és ha valamely élõhelyen "megritkult", azt hamarosan újra föltölti. A hegyekben 3000 m magasságig fordul elõ. Csak az olyan tájakat kerüli, ahol semmiféle búvóhelyet nem talál. A sarkvidéki tundrán és a jégmezõk peremvidékén a sarki róka, Észak-Afrikában a sivatagi róka, dél-orosz-közép-ázsiai sztyepeken a Pusztai Róka vagy Koriak (Vulpes corsac) váltja fel.

Életmódja:
A vörös róka elsõsorban szürkületkor és éjszaka, magánosan jár, és a párosodási idõn kívül csak elvétve szegõdik fajtársa mellé. Csak nagy egyedsûrûség esetén fordul elõ helyenként és idõnként, hogy annyira gyakran érintkezzenek egymással ahhoz, hogy a szomszédos egyedek jól ismerjék egymást. A rókavár többnyire földi üreg, amit nemritkán borzoktól foglalnak el, de ha a járat- és kamrarendszer elég kiterjedt, úgy hosszasan együtt is lakhatnak velük. Ha borzlyuk nincs a közelben, a róka magának ás kotorékot. A hely megválasztásakor fontos szempont a napos fekvés és a rejtettség. A vár a központja a vadászterületnek, amely a táj jellegétõl, valamint a táplálékkínálattól és a rókák sûrûségétõl függõen 5-50 km2-re terjedhet ki. A rókák jól és kitartóan futnak, de jórészt egyedül vadásznak. Szociális szervezõdésük ily módon erõsen különbözik a nagyobb kutyaféléknél, pl. a farkasoknál és sakáloknál megismerttõl.

Tápláléka
A rókák igen sokoldalúak, és a legkülönfélébb táplálékokat fogyasztják. Fõ étküket azonban többnyire egerek képezik, amelyeket egy elegáns ugrással és villámgyors mozdulattal kapnak el, majd mancsukba fogva esznek meg. Mivel mancsuk nincs "felszerelve" olyan karmokkal, amelyekkel biztosan megragadhatnák a zsákmányt, az egérfogásnál csupán kisegítõ szerepe van. Szájukkal viszont annál fürgébben és pontosabban csípik el a prédát. A kisebb zsákmányállatokat gyorsan, néhány rágómozdulat keretében felfalják, hiszen fogaik inkább alkalmasak a megragadásra, tépésre és darabolásra, mint rágásra. Az egereken kívül a róka szinte bármely megfelelõ nagyságú állatot elkap, ami csak elõfordul élõhelyén: õzgidát, nyulat, tyúkféléket - köztük a háziszárnyasokat. amiért sokfelé igen rossz hírnévnek örvend. Nemcsak a szabadba kiengedett szárnyasok esnek áldozatul, de a baromfiudvarokat és az istállókat is kifosztja, mivel ügyesen át tudja magát fúrni a drótok alatt, ha a kerítés nem nyúlik le egészen a földbe. A róka szívesen portyázza végig a vizek partját réce-. szárcsa- és vízityúkfészkek után, közben bekap egy-egy békát, vagy felszed egy haldögöt. Rendszeresen látni rókákat az autóutak mellett is, amint elütött állatokat keresnek; az éjszakai áldozatokat napfelkeltére többnyire el is takarítják. Sõt, ezek az igénytelen ragadozók gilisztákat, pajorokat és egyéb rovarlárvákat, szöcskéket és cserebogarakat is szívesen fogyasztanak. Esetenként még a növényi táplálék jelentõsége is igen nagy lehet, például kökényérés idején sokszor egészen mélykék a rókák ürüléke! Éjjelente még a városi parkok szemeteskosarait is átkutatják, vagy a vágóhídi hulladékot lopják el.

Szaporodása
Párzási idõszaka hazánkban január-februárra esik. A szukák 1-6 napig tüzelnek, évente egyszer. A kanok rendszerint december és március eleje között képesek a megtermékenyítésre. Az általában elfogadott nézet, hogy 10 hónapos korra érik el az ivarérettséget. A párzás mintegy 15-25 percig tart, és a kora reggeli órákban zajlik, általában a kotorékban. Tiszta, holdvilágos januári, februári éjszakákon az erdõkben messzire hallatszik a rókák csaholása és vonyítása. 50-52 nap vemhesség után a szukák 3-5. néha több kölyköt vetnek, az erre a célra kialakított vacokban. Születéskor még csak vakond nagyságúak. Tömegük 80 és 150 g között mozoghat. Hamar felcseperednek. szemüket 12-14 naposan nyitják ki. Két hónaposan már kijönnek a lyukból. és rengeteget hancúroznak, miközben az eredményes vadászathoz szükséges összes mozgásformát begyakorolják. Az elsõ húscafatokat anyjuk elõemésztve kínálja nekik, így fokozatosan állhatnak át az anyatejrõl a szilárd élelemre. Hamarosan már magát a zsákmányt is harapdálják, és ráncigálják a korábbi lakomák maradványait, amelyek a lyuk szája elõtt gyûlnek össze. Nem minden kölyök születik igazi rókavárban. Ahol erõsen üldözik õket, ott az is megeshet, hogy a szuka egy sûrû bozótosban vagy a mezõn ellik le. A rókáknak tehát alkalmazkodóképességük és szaporaságuk révén mindig sikerült kiheverniük a pusztításokat, bár az ember tényleg minden eszközzel üldözi õket.

Ellenségei
Fürgesége ellenére a rókának nem mindig sikerül meglépnie ellenségei elõl. Ahol még vannak, ott farkasok, hiúzok, sasok vadásznak rá, a kölykökre még az uhuk is. A tapasztaltabb, erõsebb vadmacskák is legyõzhetik. ha összetûzésbe kerülnek vele. Vadásszák nem csupán értékes szõrméje miatt, hanem azért is, mert a róka egy igen veszélyes kór, a veszettség terjesztõje, melynek megelõzése érdekében újabban egy sikeres módszert alkalmaznak, az orális immunizációt.

Borz (Meles Meles)

Jegyei
Testhossza 67-80 cm, a hímeké átlagosan 75, a nõstényeké 72 cm, farkhossza: 15 cm, tömege az évszaktól függõen 6,5 és 17 kg között mozog. Zömök, kúp alakú testérõl és jellegzetes, fekete-fehér fejmintázatáról, mozgásáról félreismerhetetlen. A fekete csíkok a fülön és a szemen át az orr felé haladnak, de ennek csúcsáig nem jutnak el, hanem kb. egy centiméterrel elõtte véget érnek. A külsõ szegélyen fehéren szõrös fül csak kevéssé, de jól láthatóan kiáll a bundából. Nyaka és Iába fekete, míg háta szürke vagy ezüstszürke, kiálló koronaszõrökkel borított, amelyek csúcs alatti része feketén színezett. Hasa is teljesen fekete. A szõrzet színe némileg változó, fakószürkébe vagy homokszínûbe mehet át. Az elõrenyúló, mozgékony és izmos orr különösen alkalmas a szaglászásra és a turkálásra. A borz rövid, erõs lábával ás magának lyukat, ezért fõként a mellsõ lábán jól fejlettek a karmok.

Élõhelye
A borz szinte egész Európában elõfordul, de a nagyobb földközi-tengeri szigeteken is, valamint Észak- és Közép-Ázsiában egészen a Távol-Keletig megtalálható. Ezen az óriási areán belül a borz minden erdõtípusban megtalálható, de különösen kedveli a lombos és a kevert erdõket, valamint a cserjéseket. Városi kertekben és nagyobb parkokban is megtelepszik, feltéve, hogy van módja földvárát megépíteni. Hazánkban is sokfelé elõfordul, néhol a róka létszámával vetekszik. Hegyvidéken ugyan 2000 méterig megtalálható, de már közepes magasságokban is ritkának számít. A legkedvezõbb feltételeket a dombvidékek és középhegységek kínálják, 700 m-ig. Itt a rétekkel és legelõkkel határos erdõszéleket részesíti elõnyben, a nedves talajt kerüli.

Életmódja
A borz csaknem mindenütt éjszaka jár, ezért sokkal kevésbé tûnik fel, mint a róka, amely néha már késõ délután vagy pirkadatkor is megfigyelhetõ. Kisebb területet is jár be, mint amaz, és az utakat is ritkábban keresztezi, ily módon csak elvétve kerül szem elé. A borzvár viszont igen feltûnõ és könnyen felismerhetõ, mivel járatai jellegzetesen barázdáltak. Ennek az a magyarázata, hogy a befelé igyekvõ állat hosszú karmaival végigszántja a földet - a rókáknál ilyesmit nem találunk. A barázdák még jó darabig megmaradnak, akkor is, ha idõközben a vár gazdái távoztak, és egy róka költözött be oda. A járatok sok méteren átvezetnek a földben. A lakókatlan akár 5 m mélyen vagy még lejjebb is lehet. Különösen a hegyoldalakon lehetnek elképesztõen hosszúak az alagutak; még 100 métereset is találtak. Minden vár több bejáratból áll, amelyek egymás fölött is átfuthatnak vagy egymással összeköttetésben állhatnak. Így aztán idõvel egy kotorékot gyakran több generáció is használ - valóságos föld alatti labirintus épül ki, amelyben annak tulajdonképpeni gazdája mellett, külön lakrészbe "albérlõk", rókák, nyestek, kivételesen még vidrák is beköltözhetnek. Különösen vályogos és agyagos talajok alkalmasak a várépítésre, fõként, ha az nagyobb kövekre támaszkodhat. A föld alatti lakóhelyiséget a borz levelekkel és fûvel béleli ki, amelyeket tavasszal kicserél. A tél folyamán keveset mozog és sokat alszik, ilyenkor az õsszel felrakódott szalonnájából él. Valódi téli álmot, alacsonyabb testhõmérséklettel, nem alszik. Amikor a borzok tavasszal megkezdik tevékenységüket, szinte "lötyög rajtuk a bõr", olyan sok zsírt veszítettek. Ilyenkor még jobban "kacsáznak", mint elhízva, mivel tekintélyes hátsó felük erõsen kileng oldalra, amint lassan odébbállnak. De fürgék is tudnak lenni, és veszély esetén meglepõ gyorsasággal tûnnek el a biztonságot nyújtó kotorékban. Sarokba szorítva félelmetes hangon kiáltoznak. Egyébként ritkán hallatják hangjukat, csak táplálékkeresés közben dörmögnek és szuszognak. A borz jól úszik, de nagyon nem szeret a vízbe menni. Az élelmüket keresõ állatok egymás revírjébe is gyakran behatolnak, így nem is annyira revírrõl, mint inkább vadászterületrõl beszélhetünk. A portyázó állatok rendszerint békén hagyják egymást. A végbélmirigyekbõl hátrahagyott szagjelek erõsen emlékeztetnek a mósuszra, fontos szerepük van az egyedek egymás közti érintkezésében. A csoport tagjai is szagról ismerik fel egymást.

Tápláléka
A borzok a szó legszorosabb értelmében mindenevõ emlõsök. Bármiféle táplálékot elfogyasztanak. Ami éppen a leggyakoribb, vagy a legkönnyebben elérhetõ, azt addig eszik, amíg a készlet tart. Tápláléklistájukon növényi részek, például gyümölcsök, bogyók, gyökérgumók, csonthéjas és nagyobb magvak, tölgy- és bükkmakkok, kukorica, zab és egyéb gabonafélék, kerti gyümölcsök és friss zöld (saláta, lóhere) ugyanúgy szerepelnek, mint rovarok, rajzó cserebogarak vagy azok nagyszámú pajorjai. csigák, földön fészkelõ madarak fiókái, elhullott vadak vagy elütött macskák, nyulak. de kisemlõsök, pl. üregi nyulak, pockok és cickányok is. Fõ táplálékát azonban giliszták képezik. A megvizsgált borzgyomrok 3/4 részében találtak gilisztát, sõt 65%-ukban kizárólag csak ez volt. A kedvezõ élõhely tehát az, ahol nagy számban élnek giliszták, például a jól lecsapolt rétek és a ritkás, napsütötte lomberdõk vagy cserjések. Itt sok borz gyûlik össze, és a nyári záporok után módszeresen átkutatják a talajt az elázott járataikból kikényszerülõ giliszták után. A borzok helyenkénti visszaszorulását tehát lehet, hogy a gilisztában bõvelkedõ területek megfogyatkozása okozta, például ott, ahol a réteket feltöltötték, és elkezdték mûtrágyázni.

Szaporodása
A borzok egész évben párosodhatnak, de leginkább február-márciustól április-májusig. A vemhességi idõ a csíra fejlõdésében beálló nyugalmi fázis hosszától függ. A megtermékenyített pete többnyire csak decemberben ágyazódik be a méhlepénybe. A kölykök (1-4 lehet) tél végére születnek meg. 3 hét múltán nyitják ki a szemüket, és kb. 8 hétig maradnak a vackon. Anyjuk 3 hónaposan választja el õket, ettõl kezdve elõemésztett táplálékot öklendez fel számukra. A fiatalok még õszig vele maradnak, de nemritkán az elsõ télen át is. A borz 15 éves kort is megérhet. Amíg a borznak kölykei vannak, rendkívül ingerlékeny. Egyik ismerõsömmel például megtörtént, hogy mikor kutyájával egy borzvár elé értek a kisborzok befutottak a kotorékba és az anya kitámadt a kutyára, majd visszaugrott.

Egyéb
Kedvezõ élõhelyen nagyjából 12 kifejlett borzot tart el 1000 ha. A borzok hûek otthonukhoz, és kevésbé hajlamosak az elvándorlásra, mint a rókák. Egyébként szerepük a veszettség terjesztésében elhanyagolható.

Vadmacska (Felis Silvestris)

Csupán megemlítésképp szólok errõl a fajról, mivel kotorékozáskor ritkán találkozhatunk vele. Egyrészt azért mert erõsen megcsappant az állományuk, továbbá a kotorékokban sem rendszeres lakó. Szívesebben használ sziklaüreget vagy faodvakat erre a célra. Vadászati jelentõsége tulajdonképp nincs, mivel védett, de ha netán összefutunk vele, vigyáznunk kell mert éles karmaival könnyen kárt tehet a kutyánkban. Tehát kezeljük úgy mint a borzot.

A róka és a borz összehasonlítása

A kotorékozás során az egyik legfontosabb dolog, hogy mit rejt a kotorék. Ezt számos dolog segíti. Az alábbiakban táblázatban foglalnám össze a legfontosabbakat.

Jellemzõ	Róka	Borz
Kotorék	Függõlegesen ovális, 15-20 cm átmérõjû. Maximum 4-5 bejárat, sekély szerkezet. (1.ábra)	Vízszintesen ovális, 20cm feletti átmérõvel. Kijárt csapák, melyek akár 10 cm mélyek is lehetnek. A bejárat szélén karomnyomok lehetnek. Sok bejárat (akár 8-10 is), melyek mélybe futnak. (A végkatlan akár 5m mélyen is lehet!) (2. ábra)
A kotorék képe
Szag	Jellegzetes	Jellegzetes
Viselkedése harc közben	Morgást, kaffogást hallhatunk, vagy ha a kutya lefogja vonyítást. Gyakran lehet hallani futkosást a kotorékban.	Az esetek többségében csak a kutyánk ugatását hallhatjuk, esetleg vonyítását, néha "sírását". A borz harc közben nem mozog, bevackolja magát, sõt teljesen be is áshatja magát. Néhány erõsebb Jagd terrier kényszerítheti csak mozgásra.
Nyom	Hasonló a kutyáéhoz, de annál keskenyebb és általában egy vonalba vannak a nyomok. (Ezt zsinórozásnak hívjuk)	A rókáénál szélesebb és láthatók a melsõ mancson lévõ karmok nyomai. (3. ábra)

Vadászati módok

Ugratás

Jelenleg talán a legelterjedtebb módszer Magyarországon. Alkalmazásához elengedhetetlen egy jó duplacsövû sörétes fegyver. Lényegében arról van szó, hogy a kutya kiugrásra készteti a rókát amit fegyverrel elejthetünk. Már a vadászat elején óvatosnak kell lennünk, mert ha a róka megneszeli mire megy ki a játék, nem ugrik ki a kotorékból, inkább küzd órákat a kutyával. Épp ezen okok miatt a rókavárat mindig jó széllel közelítsük meg. Az elsõ bejárathoz közeledve engedjük el a kutyánkat, mert ha mi is közel megyünk biztosan keltünk olyan zajt, amire a róka felfigyelhet. Miután a kutya eltûnt a kotorékba minden erõnkkel figyeljünk a számításba jöhetõ kijáratokra. Várakozásuk eltarthat akár több órát is - ez függ az alkalmazott kutyától, a bent lévõ rókától (vagy rókáktól) - de legyünk kitartóak, kutyánkat úgy is meg kell várni. Nagyon ritka, hogy a kutyát ki lehet hívni a kotorékból. Kijönni pedig csak akkor fog, ha vagy elvégezte a munkáját - lefojtotta vagy kiugrasztotta a rókát - vagy nagyon-nagyon elfáradt. Egy jó harcos akár 5 órát is küzd a célért. A róka ugrása a vadászat legizgalmasabb része amellett, hogy csak pár másodpercig tart. A rókából gyakorlatilag csak egy vörös csíkot látunk, olyan sebességgel hagyja el a várat. Innentõl rajtunk a sor, ne okozzunk csalódást a kutyánknak. Pusztán a lõ-tudományunkon és szerencsénken múlik a siker. Természetesen a kotorékozást is lehet társas formában mûvelni, de akkor is ügyeljünk a szélirányra és a biztonsági szabályokat feltétlen tartsuk be.

Kiásás

Talán a legõsibb formája ezen vadászatnak. Annak idején még borzra alkalmazták. A kutyáknak tulajdonképp csak jelzõ szerepük van. A kutya a rókát vagy a végkatlanba szorítja, vagy ha két kutyánk van azok közre fogják valahol a kotorékban. Mi eközben földre hasalva hallgatjuk, hogy hol ugat a kutya. Miután nagyjából megállapítottuk a helyet, elkezdünk ásni. Lehetõleg egy 1,5 m átmérõjû gödörre törekedjünk, mert abban kényelmesen elférünk. Ha esetleg egy mélyebb várral van dolgunk, áshatunk akár ennél nagyobbat is. Az utolsó 10-20 cm-él vigyázzuk nehogy beszakadjon a járat és a saját kutyánkra essünk. Ha a járat már látható, a rókát többféle módon foghatjuk meg. A bátrabbak kézzel is próbálkozhatnak - ilyenkor a hátsó lábat fogjuk meg -, de a leggyakrabban egy hurkos csövet használnak erre a célra. Itt kicsit alacsonyabb vérmérsékletû kutyára van szükségünk, ugyanis nem kell, hogy a kutya nekiugorjon a rókának elég ha mozogni nem engedi és ugatással folyamatosan jelzi. Ilyenkor a tacskók jó szolgálatot tehetnek.

"Kisrókázás"

Tavasszal a rókakölykök születése utáni 1-2 hónapban használatos módszer. Nagyon fontos a megfelelõ idõpont, hiszen ha a kölykök nem tudnak még mozogni a kotorékban a kutya sokat elpusztíthat közülük. Itt mindenképp egy békés ebre van szükségünk, ami úgymond "ugat, de nem harap". Gyakorlatilag kétféleképp lehet a rókakölyköket befogni. Az legjobb módszer, ha a délelõtti órákban felkeressük a kotorékot - amikor a szuka vadászik-, és minden lyukhoz állítunk valakit. Ha a kölykök már tudnak rendesen futni, akkor perceken belül "özönleni" fognak a kijáratokon. A másik alternatíva, ha kiássuk a végkatlanban lévõ beszorított kölyköket. Régi szakkönyvekben a népgazdasági jelentõséggel kapcsolták össze ezt a lehetõséget - nem is alaptalanul, hiszen egy tavaszi idényben egy vadászterületrõl akár 30-40 rókakölyköt is be lehet gyûjteni. Így hatékonyan apaszthatjuk a rókákat természetes úton anélkül, hogy mérgeket alkalmaznánk.

Régi módszerek

Hálózás
Kétes eredményességû rókavadászati módszer, bár rendkívül izgalmas, mivel nincs szükségünk puskára. Én is próbálkoztam vele, de nem igazán sikerült. Lényege, hogy egy 2,5 m-es négyzet alakú háló sarkaira 50 dkg-os súlyokat kötünk, és a hálót a róka kijárataira terítjük. Közben a kutyát beengedjük a kotorékba. A kiugró róka a hálóba gabalyodva fogságba esik. Tulajdonképp mûködne a hálózás, ha nagyon halkan és jó széllel közelítjük meg a kotorékot, de ez a gyakorlatban nem igazán sikerül.

Füstölés, gázosítás
Idõsebb vadászkollégák tudnának mesélni errõl az apasztási módszerrõl igazán, hiszen régen a kotorékok gázosításával próbálták szabályozni a rókaállományt. Ebben az esetben a róka vagy kiugrik - mivel nem bírja a szagot és elfogy a levegõje -, vagy kitartásával halálra ítéli magát. A borzok szinte minden esetben kitartanak, többek között ez is közre játszott abban, hogy létszámuk helyenként alaposan megcsappant.

Hurokvetés
Ez ma már nem használatos, nem igazán humanitárius vadászat. Általában az orvvadászok módszere ez! A róka - vagy éppen borz - akár órákig is szenvedhet a hurokban, mire elpusztul, arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés az esély hogy belemegy a vad. Mindenképp kerüljük ezt a módot.

Használatos kutyafajták

Az elsõ - és egyben eredményesebb - esetben a kutya erejére, harci kedvére hagyatkozunk. Ez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy az eb folyamatosan támadja a rókát, míg az ki nem menekül a lyukból, de fontos, hogy ne fojtsa le. A jó kutyáknál ez a harciasság kitartással párosul. Azt lehet mondani, hogy ilyen az optimális kotorékkutya. Ha azonban megvan az ereje és a vérmérséklete a kutyának ahhoz, hogy lefojtsa a rókát, akkor mindenképp be kell oktatni arra, hogy ki is húzza a zsákmányt. Ha kutyánk kissé jámborabb fajta, az nem azt jelenti, hogy alkalmatlan erre a pályára, hiszen a kitartásával ugyanúgy eredményes lehet. Sõt a "bolondabb" kutyákat nevelni, tartani is lényegesen nehezebb. Bár a neveléssel sokat lehet változtatni a kutya magatartásán. Ez valahogy úgy mûködik mint az embereknél. Lehet bizonyos tulajdonságot örökölni és lehet valamit neveléssel kialakítani. Tehát ha a kutya nem kizárólag munkakutya szerepet játszik, lehet hogy jobb választás egy nyugodtabb kutya.

Tacskó

Akár 10 könyvet is lehetne írni a tacskóról olyan nagy hagyományokkal rendelkezõ, régi, megbízható fajta. Már a középkorból találhatunk utalásokat, festményeket róla. Ezekbõl az idõkbõl sok különféle megnevezés maradt fenn: "földikutya", "odukutya", "rókakopó", "borzkutya". Ezek a kutyák valamennyien a mai tacskó elõdei voltak, még ha nem is hasonlít ma rájuk. Jelenleg három szõrzetfajtáját különböztetjük meg: rövid, szálkás és hosszú. A szálkás kizárólag vaddisznó színû, míg a másik kettõ vörös, vagy fekete lehet. Egyike a legértelmesebb kutyafajtáknak. Sokszor elég a gazdi egyetlen pillantása és máris tudja mi a dolga. Rendkívül családcentrikus, gyerekszeretõ fajta. Leginkább azoknak ajánlom, akik maguk is nyugodtak és szeretik az álatokat, hiszen a tacskóval nem lehet akárhogyan beszélni! Többen állítják, hogy képes "megsértõdni", akkor pedig hiába beszél neki az ember. Nyugodt természetét nagy kitartása ellensúlyozza vadászatkor.

Jagd terrier

Szándékosan írtam a tacskó után, hiszen ég és föld a kettõ. A Jagd-ot tökéletes vadászkutyának igyekeztek tenyészteni. Vérmérséklete magas, erõs csontozatú durva szõrû tökéletes harcos. Ennél a fajtánál nagyon fontos, hogy milyen nevelést kap. Nagyon keményre kell fogni, ha azt akarjuk, hogy engedelmeskedjen. Ha egy Jagd már azt megtanulja, hogy odamegy a gazdájához az már hatalmas eredmény. Nagyon ritka az olyan Jagd terrier, amit például disznózás közbe vissza lehet hívni. Mégis azt lehet mondani, hogy a legelterjedtebb fajta Magyarországon. Szinte végtelen kitartása és harci kedve miatt gyakran megsínyli a borzzal való találkozásokat, ezért a mi felelõsségünk, hogy milyen kotorékba engedjük be! Marmagassága: 33-40 cm, súlya: 7-12 kg. Német fajta. Az 1930-as évek táján tenyésztették ki a foxterrier, az angol fekete-vörös szálkás szõrû terrier és más angol terrierek segítségével.

Wels terrier

Tulajdonságait valahová a tacskó és a Jagd közé lehet besorolni. Nagyon mozgékony vidám kutya. Végtagjai oszlopszerûek egyenesek. Farkát kurtítják, függõlegesen felfelé tartja. Szõre hosszú durva, fekete és cser. Szõrét rendszeresen trimmelni kell. Marmagassága: 38-39 cm, súlya:8-9 kg. Családcentrikus kedves kutya. Angol fajta. Valószínûleg fekete-sárga színû terriereket és drótszõrû foxterriereket használtak fel a fajta kialakításában.

Foxterrier

A foxterrierek között két különálló fajtát különböztetünk meg, a simaszõrût és a drótszõrût. Mindkettõ kiváló kotorékeb, azonban a tenyésztés a drótszõrû fajtát inkább a kiállítások felé vitte, és mára már ott tartunk, hogy ritka a jó munkakutya a "drótosok" között. Ezért a továbbiakban a simaszõrûvel foglalkozom. Körülbelül a wels terrierhez hasonlítható vérmérsékletben, esetleg felülmúlja azt. Tipikus kotorékeb. Szõrzete kemény, dús, egyenes szálú testhez simuló. Színe többnyire fehér alapon fekete, vagy sárgásbarna foltos. Végtagjai párhuzamosak, egyenesek, jó csontozatúak. Marmagassága: 37-40 cm, súlya: 8 kg körüli. Erdete Õsi angol fajta. A szigetországban már a középkor elején használtak ilyen fajta ebeket kotorékmunkára, azonban az elsõ valódi "foxik" csupán az 1800-as évek elején kezdtek kialakulni.

Plusszok!

Ápolás

Az ápolást tekintve a drótszőrű változat gondozása több időt igényel. Hasonlóan más terrierekhez a foxterrier sem vedlik, a növekedési periódus végén az elhalt szőr nem hullik ki magától, hanem azt az új szőr löki ki. Ezért kell a drótszőrű foxterriert évente legalább két alkalommal trimmelni, ami az elhalt szőr kitépését jelenti. A trimmelés nem okoz fájdalmat a kutyának, mivel az elhalt szőrszálak már lazán tartózkodnak csak a szőrtüszőben. A trimmelést nem szabad összekeverni vagy éppen helyettesíteni a nyírással. A nyírástól a szőrzet csupán rövidebb lesz, az elhalt szőrszálak azonban továbbra is a szőrtüszőkben maradnak, ami állandó vakarózásra ingerli a kutyát.

 Ne vegyünk foxit:

- ha nem élünk aktív élelet

- ha nem jó a humorérzékünk - ha sokat hagyjuk egyedül, és ha maradék időben sem tudjuk kimozgatni

- ha érzékeny az idegrendszerünk

- ha sok a dísznövény a kertben, és ragaszkodunk is hozzá 

- ha egy precíz munkakutyát akarunk

 - ha nem tudunk vele szigorúak lenni

 - ha nem vagyunk képesek már egy kölyökkel is következetesek lenni, mert nem lesznek boldogok együtt, és a foxik hosszú életűek, nem ritka a 15-16 éves példány sem.

De ha szereted, hogy a kutyád gyors, energikus, humoros, állandóan pörög, de a családban nyugodt, imádja az utazást, kirándulást és a foglalkozást és képesnek érzed magad arra, hogy már egy 8 hetes kis ördögfiókának nemet mondj, ha kell, akkor mindenképp ismerkedj meg élőben ezzel a fajtával.

 

                A kölyök kiválasztása

A kölyök kiválasztásánál vegyük figyelembe későbbi terveinket is, milyen célra vásároljuk a kiskutyát. Családi kutya lesz, vagy jelző, kiállítási vagy agilitys. Az almot többször is látogassuk meg a döntés előtt, különböző időpontokban, etetés előtt és után, játék közben is. Általános elvárás egy 8 hetes kölyökkel szemben, hogy legyen legalább egy oltása, két féreghajtása, szőre csillogjon, ne legyenek rajta korpás vagy szőrhiányos foltok, legyen barátságos, oldódjon idegen környezetben, idegen emberekkel, ne ijedjen meg a mozgásoktól, legyen kitapintható a két here és jó harapású a fogazat. Figyeljük meg etetésnél, egyen jól. 

 Íme egy rövid leírás, milyen célra, milyen kölyköt válasszunk.

Családi kutya, házőrző: próbáljuk a nyugodtabb, de figyelmes kölyköket előtérbe helyezi. Ne legyen félénk, de nem baj, ha elsőre nem fut oda hozzánk barátkozni. Ha kényelmesen ül a fenekén és békésen nézelődik, nos az legyen a kiválasztott.

Kiállítás: szintén a nyugodtabb kutyák közül válogassunk, ellenőrizzük a harapást és a heréket.

Agilitys, : helyezzük előtérbe a mozgékonyabb, kisebb méretű kölyköket. Nézzünk apport készséget - ennyi idős korban már mérhető játék közben. Jó, ha megfigyeljük a kiválasztottat evésnél, az általános motiválhatóság később a kiképzés során még jól fog jönni - apport, hurka, kaja. Nézzük meg mennyire találja fel magát számára idegen környezetben, pl. vigyük be egy olyan helységbe, ahol még nem volt. Eleinte csak figyeljük, hogyan oldódik, hogy fedezi fel környezetét. A magabiztos fellépés, a kíváncsiság, kezdeményező készség fontos lesz még később.

Szocializáció és előnevelés:

Fontos ez az időszak a szocializáció szempontjából is, mivel a foxik hajlamosak az agresszív fellépésre más kutyákkal szemben. Keressünk olyan kutyasétáltató helyet, ahol más kölykök is vannak, vagy kutyaiskolát, ahol kölyökovi működik.

Ha egyiket sem tudjuk megoldani próbáljuk meg legalább felnőtt, idegen kutyák közé hordani. Már ekkor figyeljünk az agresszív megnyilvánulások bármilyen formájára, és grabancánál megfogva vagy a fenekére-orrára koppintva büntessük is meg, ha szükséges. Mivel a foxi idegen emberekkel szemben is tartózkodó alapvetően, ezért helyezzünk hangsúlyt erre is, ismertessük meg sok kedves idegennel, akik jutalmazzák jutalomfalattal, simogatással is. Az ivaréréssel mindenkép bizalmatlanná válik, de ha megfelelően végeztük a szocializációt, csak kerülni fogja a számára antipatikus embereket, állatokat és nem támadni. Ebben az időszakban kell összeszaktatni a család macskájával, a lovakkal és más állatokkal is. Ha később sokat akarunk autózni vele, akkor naponta vigyük rövidebb utakra. Ha később kiállításokra szeretnénk járni Vele, akkor már ekkor kezdjük el gyakorolni a beállítást, a fog - és kan kutya esetében- a here vizsgálatot. Szoktassuk hozzá kutyánkat, hogy idegenek nyúlnak hasához, fejéhez, lábához, így megkönnyítjük helyzetünket az állatorvosi rendelőben és a kiállítási körben egyaránt. Ha sportolni szeretnénk fontos a motiválhatóság, már az alomból is válasszuk azt a kölyköt, mely leginkább szereti a hasát és amelyik leginkább érdeklődik a labdázás iránt. Később is tudatosan folytassuk a képességfejlesztést, játszunk sokat labdával, így mire "iskolás" korúvá válik lesz egy adu ászunk, amiért mindig szívesen dolgozik majd.

 

 A szobatisztasági szabályok tanítását már az első héttől kezdve el kell kezdeni, hogy 12 hetes korára már szobatiszta legyen. A foxik nagyon gyorsan tanulnak, nagyon szeretik, ha foglalkozunk vele és ha irányítjuk. Ha túl kemények vagyunk vele megmakacsolja magát, és ilyen esetben csak mi veszíthetünk, mert ő nem fogja egyhamar feladni. Amit 6 hónapos koráig meg kell tanulnia: nevére hallgatni, és ha szólítjuk jöjjön, láb mellett sétálni, és a főbb parancsokat, mint fekszik, ül stb. Ha nem megy egyedül keressünk egy kutyaiskolát, honlapunkon külön oldalon találhat információt a kutyaiskolákról.

 

ETETÉS

Mielőtt elhozzuk a kölyköt, kérdezzük meg azt is a tenyésztőtől, hogy a kölykök milyen tápot esznek. Természetesen nekünk nem kell ugyanazt a tápot etetni, azonban érdemes a tenyésztőtől elkérni 2-3 kilónyit, hogy ezt az általunk választott táppal keverve fokozatosan állhassunk át az új, általunk választott tápra, így a kölyök nem fog hasmenést kapni. Rengeteg olyan kutyatáp van, amellyel kitűnően lehet kölyköt felnevelni, ezek optimálisan tartalmazzák a kicsi számára szükséges tápanyagokat. A táp mellett kaphatnak konyhai maradékot és főtt kutyaeledelt (farhátat, marhagégét, pulykanyakat, stb.) is, hogy emésztési rendszerük ehhez is hozzászokjon, de csak alkalmi jelleggel.Természetesen lehet állandóan főzni is a kutyának, ez azonban rengeteg idő és nem biztos, hogy az olcsó kutyaeledel a megfőzéséhez és fagyasztásához felhasznált árammal, a tárolási gondokkal feltétlenül olcsóbb, mint a táp. Ráadásul a főtt ételekhez nem árt vitaminos kiegészítőket alkalmazni, ami szintén nem két fillér.

Kutyák felkészítése a kiállításra

Ha kiállítási célokat dédelgetünk érdemes már ismert, jelentős sikereket elért kennelből választani kutyát. Ha sikerült egy jó küllemű foxit beszerezned, akkor legfőképpen rajtad múlik, hogy helyes felkészítéssel a kedvenced milyen sikerrel szerepel majd a kutyakiállításokon.
A kutya kiállításra való felkészítése következetes, rendszeres foglalkozást igényel mind a megfelelő ringdresszúra, mind pedig a szőrfelkészítés tekintetében, ha drótszőrű foxid van.

A kiállításon nagyon sok függ a kutya viselkedésétől, ami nagyban azon múlik, mit tanítottál meg neki. A kutyának a bírálat perceiben a legjobb formáját kell mutatnia. A küllembíró a fajtastandard alapján elbírálja a kutyát, ellenőrzi a fogazatot, kanoknál a heréket. Fontos, hogy a kutya ne féljen, vagy tiltakozzon a vizsgálat ellen, ne feszélyezze a kiállítási környezet.
Amikor a kutya mozgásáról formál véleményt a bíró, fontos, hogy a kutya úgy mozogjon pórázon, hogy forduláskor se törjön meg a mozgás üteme, ne poroszkáljon, ne sétáljon, ne vágtasson, hanem lazán ügessen. Ez a járás mód mutat a legtöbbet a kutya mozgásából. Mindvégig szoros kontaktusban legyen Veled, már az örömmel és természetesen mozgó kutya is fél siker. A helyes beállítás szintén döntő fontosságú lehet, a végső bírálat szempontjából, kellő ügyességgel a kisebb hibák is elfedhetők.

Hogyan készítsük fel kutyánkat a kiállításokra?

Megfelelő szocializáció, a kutya hozzászoktatása az utazáshoz, az embertömeghez és az idegen kutyákhoz.
A kiállítási mozgás és beállítás gyakorlása kölyökkortól. Fontos, hogy már kölyökkorban megtanítsuk, hogy tűrje a fog és here nézést, illetve szép fokozatosan a stabil beállást. Ez foxik esetében egy téglalap alapú, az első és hátsó ill. mindkét oldali lábak párhuzamosak, egy téglalap négy csúcsán állnak, és ami nagyon fontos, sokszor asztalon történik, ehhez is hozzá kell szoktatni a kutyát. Gyakoroljuk a köríven futást úgy, hogy a kutya  akör közepe felé legyen (ott lesz később a bíró), a háromszög és az egyenes vonalon a mozgást.

Kérjük meg barátainkat, hogy időnként ők is nézzék meg a kutya fogát, tapogassák végig mellkasát, hátát, heréit - a bíró is ezt teszi majd a későbbiekben.

Magyar foxi tenyésztők

*SioFox Kennel

*Barnstormer kennel

*Klondike Kennel

*Mecsek Valley Kennel

*Nemes-Döri Kennel

*Tengersíkvidéki Kennel

*Vadvári Kennel

*Wetteraui kennel

*Kabala kennel HÍREK *Petárda szezon! *Óvatosan a fagyállóval!   HASZNOS *Fontos információk a chipről *Itt a kullancs szezon! *Trükkök kedvencünk fotózásához Küldj te is képet oldalunkra! Ha neked is van jó minőségű fotód a kutyádról és szeretnéd hogy itt megjelenjen, akkor kérlek küldd el e-mail címünkre! Addig is jó szórakozást a képek nézegetéséhez! k.szabi15@citromail.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat